Porvihar

Szombat reggel, Boti kápolna, felkelő nap, porviharban

előttünk egy busz ment, és utána még sűrűbb lett...

közeledik, és már a kápolna sem látszik

Nagyon szeles, csalfa áprilisi hétvégénk volt. Tényleg extra mennyiségű széllel (még mindig süvít, most is hallom), de ha néhány percre abbamaradt, akkor érezni lehetett a tavaszi nap melegét is.

Immáron 3 napja éldegélünk itt Etyeken a porvihar közepén, ritkán tapasztal ilyet az emberlánya. A 1-es főutat le is zárták, mert a látótávolság 0-ra csökkent. Mi szombat reggel még át tudtunk rajta autózni, amikor a Gerecsébe mentünk túrázni (nagyon szép útvonal a Héreg és Tatabánya közötti szakasz, ami a Gercse50 második fele, és az erdőben a szél sem gyötört bennünket) de délután már kerülnünk kellett hazafelé jövet. Ropog a fogunk alatt, vastagon áll a párkányon és a teraszon a barna porréteg, szegény növények levegőt sem kapnak...
De azért készítettem néhány fotót a kilátóból, mert látványnak nagyon izgi :-)))
Ja, és ma a srácokkal megkerestük (természetesen a hozzánk legközelebbi, kilátó melletti) geoládát. Remek móka, legközelebb túrázás közben fogunk ládátkeresni!